1. rész A Cullen család, avagy szerelem első látásra?

Sziasztok :)
Tudom, hogy rövid lett, de ezt a rész bevezető résznek szántam. Szerdán hozom a kövit :)
Puszi: Csak Egy Csajszi xoxo


*Jade Boston*

 



Nem voltam épp a toppon. Most költöztünk Forks-ba, de már untam magam. A szobám már be volt rendezve, és csak unatkoztam. Olvasni nem volt kedvem, mert...mert csak nem volt. Ha valaha unatkoztam, akkor az nem ilyen volt. Suliba nem mehettem, mert anya szerint először meg kell ismernem a környezetem. Én már mentem  volna de ő hajthatatlan maradt.
Nem értettem, hogy miért olyan fontos ez a környezettel való ismerkedés.
A szobámban ültem, és néztem ki a fejemből. Kész rém álom volt, mivel a Net sem volt bekötve, és nem tudtam semmit sem csinálni. Egy napja vagyunk itt.
Két hét telt el azóta, hogy apám elhagyott minket. Anyám nagyon maga alatt volt, és szabadulni akart a régi környezettől, ezért már nem csak az apám lett tőlem elvéve, de még a nap is. Itt Forks-ban állandóan esik, vagy ha nem is, akkor az eget sötét felhők takarják. Ez a kis város elég messze esik az egykori lakóhelyemtől. Annyira hiányzott már ezen a keddi napon York, hogy elgondolkodtam azon, hogy vajon meddig fogom ezt bírni.
A napot nem nagyon lehetett látni ma sem. Ez a borongós idő a kedvemet is megpecsételte. Morcos voltam, de nagyon.
-Jade!-nyitott be anya.
-Hm?-néztem rá unottan.
-Elvinnéd ezt a város házára? Vagy itt minek nevezik...-nézette rám anya esdeklően, és meglobogtatott egy rakat papírt.
-Ezt nem gondoltad komolyan ugye?-esett le az állam.
-Csak le kell őket adnod. És tudom, hogy mennyire unatkozol. Ez is egy alkalom arra, hogy körülnézz.-magyarázta.
Lassan felálltam, és kisétáltam a szobámból. Kikaptam anya kezéből a papírokat, és lesétáltam a lépcsőn. Az előszobában belebújtam a cipőmbe, és kiléptem a házból.  Most nem esett, csak szimplán felhős volt az ég.
Elindultam, és reméltem, hogy minél hamarabb megtalálom a célomat. De nem így lett. Öt embert kellett megkérdeznem, hogy hol van az épület.
Mikor megtaláltam, besétáltam, és letámadtam a recepciót. Ő átvette a lapokat, és mondta, hogy majd küldenek egy értesítést arról, hogy minden rendben van-e a lapok kitöltésével. Én megköszöntem a segítséget, és elindultam haza. És hát nem szakadni kezdett az eső?
Szerencsétlen fejemmel nem vittem semmilyen  védő akármit. Nem volt nálam se esernyő, se kabát, ezért aztán futni kezdtem. Pár sarok után beserohantam valakibe, és a földön végeztem. Felnéztem, és láttam, hogy az illető csak elmosolyodik. Nem is segitett felállni.
Én felhúztam az orromat, és nem néztem rá, mire öblösen felnevetett.
-Nem értem, mi olyan vicces.-néztem a borostyán szinű szemébe.
-A viselkedésed!-válaszolt.
Én lesütöttem a szemem, és mikor felnéztem, már sehol sem volt. Ez furcsa.
Nem foglalkoztam tovább a dologgal, hiszen az eső még mindig szakadt, igy siettem tovább. Mire hazaértem, teljesen átáztam. Sőt, még a kis 'baleset' után sáros is lettem. Anya nem tudom, hogy hol volt, igy felmentem a szobámba. Levedlettem a vizes göncömet, és felvettem egy szárazat.
Miután az öltözéssel végeztem, leültem az ágyra, és kezembe vettem a naplómat.
Leirtam a mai napomat, mivel már este volt. Beleirtam ezt a titokzatos srácot is. Annyira megfogott a kinézete, hogy rajta elmélkedtem, és igy történt, hogy elaludtam.

*6 nappal később*

 

 

Végre iskola. Más esetben ennek nem örültem volna ennyire, de ez az egy hét unalom, és semmit tevés ezt megváltoztatta. Reggel anya keltett, és egy jó forró kávéval várt. Miután megittam, visszabattyogtam a szobámba, és rendbe szedtem magam.  Egy szakadt szürke nadrágot vettem fel egy smile-s pólóval, ami szintén szürke volt. A cipőm is ebben a szinben pompázott.

 

 

 

Mikor felöltöztem, a fürdőben felkötöttem a hajam, és kihúztam a szemem szemceruzával. Ahogy készen lettem, felkaptam a táskám, és lerohantam. Anya mosolyogva nézte végig a jelenetet. Egy gyors puszit nyomtam az arcára és egy 'Majd jövök' mondattal, kiléptem a szitáló esőbe. Most az sem érdekelt, ha elázok.

Elhatároztam, hogy ez lesz életem legjobb napja. A suliba menet végig a titokzatos fiún elmélkedtem, mint az elmúlt napokban. Valahogy nagyon izgetott a kivolta. Reméltem, hogy a suliban megtudok valamit, ugyanis nem lehetett nálam idősebb.

A suli épületébe belépve a recepcióhoz sétáltam. Ott adtak egy lapot, amit minden tanárral alá kellett iratnom, és le kellett adnom a nap végén. Sőt, egy térképet is mellékeltek...mint később kiderült, teljesen feleslegesen.

-Szia! Te vagy az új diák?-csapódott mellém egy lány. Barna haja göndör loknikban omlott a vállára.

-Szia! Igen én vagyok. A nevem Jade Boston.

-Én pedig Bess Swyper vagyok. Elvileg minden órán együtt leszünk, kivéve tesin. -magyarázta lelkesen.

-De jó! És...-nem fejezhettem be, mert megjelent egy eléggé plázacicás csaj. A látványa lenyűgözött. Csupa márkás ruhában járt. A számat is eltátottam döbbenetemben.

-Ő McKenzie. Elvileg Ő a suli nagymenője, de ez nem igaz. Cullenék mindenkin túl tesznek. Ebéd szünetben meglátod, de most gyere órára.-suttogta Bess.

Engedelmesen követtem társadalom ismeretre. A terembe érve elfoglaltam a helyemet Bess mellett. Hamarosan megjelent a tanár is, és nekem ki kellett mennem. Valahogy nem volt kedvem hozzá, de muszály volt.

Büszkén felszegett fejjel kisétáltam a katedrához, és bemutatkoztam Mr.Brown-nak. Ő aláirta a papirom, és üdvözölt, majd kezdte is az órát.

Szorgosan jegyzeteltem, de...a fejemben nem sok nyoma maradt a leadott anyagnak. Már megint Rajta gondolkoztam. Mikor kicsengettek elmentünk történelemre, majd matekra és földrajzra.

Végre eljött az ebéd szünet ideje. Bess-szel szépen lassan lépkedtünk a nagy ajtó felé. Mikor beértünk, baálltunk a hosszú sorba. Ahogy elértünk a célunkhoz, szendvicset, és egy üveg naracslevet rajtam atálcámra. Bess elvezetett az asztelához. Mint kiderült, eddig nem barátkoztak vele azért, mert szeretett tanulni. Alig álltam neki az evésnek, a velem szembelévű asztalhoz odalibegett egy csodálatosan szép lány. Tüsi haja, és manó arca volt.

-Na, Ő egy Cullen gyerek, Alice. Ő, és 5 testvére Dr. Cullen nevelt gyerekei.-suttogta Bess. A manó arcúhoz társult egy szőke fiú.

-Ő Jesper. Nagyon, de nagyon para.-folytatta Bess.-Ő Edward-nézett egy borostyán hajúra-Ott jön Rosalie-mutatott titokban egy szőke lány felé.-Aztán Bella, és végül Emmett.-fejezte be.

Én néztem a kis társaságot, és lefagytam. Köztük volt az is, aki fellökött a múlt héten. A manó arcú rám emelte a tekintetét, és a szemeit az enyémekbe fúrta. Megigézett tökéletes kinézetével úgy, ahogy a többiek is.

-Bess, ki is a tüsi hajú fiú?-szakitottam el a tekintetem, és újdonsült barátnőmre néztem.

-Emmett.-hangzott a tömör válasz. Nem ettem meg az ebédemet, mert elment az étvágyan, hanem inkább felálltam, és a Cullen asztal mellett elsétálva leadtam a tálcát, majd ugyan azon azúton visszatértem Bess-hez. A Cullen család mellett ellibegve megütötte a fülemet egy mondat....