2. rész Baleset, furcsa álom és Jacob

Sziasztook!! Megjöttem az új résszel, és időben.

Remélem tetszeni fog! komikat kérek!!

Csak Egy Csajszi xoxo

 

 

 

A mondat, amit elcsíptem, nagyon ledöbbentett.
-...van benne valami, ami megfogott...
Ezt a mondat részt Emmett szájából hallottam. Az állam nagyot koppant, de visszabotladoztam Bess-hez. A fejemet fogtam, mikor leültem az asztalhoz. Bess kérdőn nézett rám, de csak leintettem. Szimplán vállat vont, és evett tovább. Többször hátra pillantottam, és azt láttam, hogy az egész csapat engem bámul. A gondolataim megint Emmett körül forogtak, mire az egyik srác az asztaluktól felnevetett. Ijedten néztem előre, majd felpattantam, és kirohantam az ebédlőből. Elfutottam a WC-be, és leültem a földre. Annyira el voltam keseredve, hogy a könnyeim utat törtek maguknak. Sebesen szántották az arcomat. Valami nagyon megijesztett ebben a családban. Első ránézésre nem volt semmi, mert a gyönyörűségük megfogott, de mégis hátborzongató volt. Összeszedtem magam, és kimentem. Visszatértem az ebédlőbe, és a szememmel Bess-t kerestem. Az ajtóban álltam meg ezért sokan arrébb lökdöstek, de megálltam a lábamon. Egyszer csak a Cullen család közeledett felém. Ők lökdösődés nélkül mentek ki. De az utolsó a sorban odaszólt nekem:
-Nagyon érdekesek a gondolataid Jade.
Összerezzentem bársonyos hangja hallatán. Az egész testemet átjárta a lúd bőr. Valami ezeket az érzéseket váltotta  ki belőlem. De Emmett volt az, aki a leginkább ezt tette velem.
-Hol voltál?-esett nekem Bess, mikor megtalált.
-A mosdóba?-néztem rá hülyén. Ő csak megforgatta a szemét, és berángatott kémiára. Az órai anyagot kívülről fújtam már. Míg Bess jegyzetelt, addig én firkáltam. Óra végén úgy rohantam ki a teremből, mintha kergetnének. Bess elkísért tesire, és ment biokémiára. Magamra maradtam, mint a kisujjam. Besétáltam az öltözőbe, és a farmert lecseréltem egy fehér Póra, egy fekete cica nadrágra, és egy fekete pulcsira. Felhúztam egy fehér deszkás cipőt, és vártam.

 

 Hamarosan megjelent Ms. Bonett. Összehívta a csapatot, és bemutatott mindenkinek. Ő tette meg ezt egyedül.
A bemutatás után elfelezte  társaságot, és beállított minket kézizni.
Viszonylag jó voltam, egészen addig, míg valaki erőteljesen fejbe nem dobott.
-Jól van Ms. Boston?-sietett hozzám Ms. Bonett.
Gyengén bólogattam, de közben szét akart repedni a fejem.
-Mr. Cullen! Vigye az orvoshoz!-parancsolta Ms. Bonett.
Hamarosan megjelent a látóterben Emmett. Na ne, csak ezt ne!
Nem segített fel, csak kísért. Az orvosiba érve eléggé megijedtem. Már most utáltam a helyet. A kórháztól is mindig rosszul szoktam lenni, ezért ez sem volt rám jó hatással. Émelyegni kezdtem, és csak homályosan láttam. A doktor nő eltámogatott egy székig, és leültetett.
Megvizsgált, és a kis lámpája miatt kiégett a retinám. Annyira, de annyira rosszul voltam, hogy hívott valami dokit. Hamarosan megérkezett egy szőke, és igen szép orvos. A haja hátra volt fésülve, és öltönyt hordott. Annyira fiatalnak nézett ki, hogy elnéztem volna bátyámként. Lassan közeledett felém, majd megállt teljesen előttem. A hányinger kerülgetett a kórház szagától. De már nem csak kerülgetett. Szerencsére a doktor nő időben kapcsolt, és egy tálat tartott elém. Kiürítettem magam, ezzel megmutatva az ebédemet. Az orvos még csak össze sem rezzent. Eléggé rossz lett a szájizem, és szerencsére  raktak mellém egy pohár vizet, amit egy huzatra meg is ittam. Mikor már nem volt annyira hányingerem, akkor az orvos bemutatkozott.
-Dr. Cullen vagyok, a kórház egyik orvosa. -mutatkozott be kedvesen. A kórház szó hallattán elfogott a hányinger ismét. De most nem engedtem ki, nem mintha lett volna bennem valami.
-Mi törtènt veled?-nézett rám kedvesen Dr. Cullen.
-Valaki fejbe dobott izomból tesin.-mondtam.
Dr. Cullen hátrasandított, Emmett pedig majdnem megfulladt a visszatartott nevetéstől. Megint, mint sokszor máskor felhúztam az orromat, és nem néztem rá.
Dr. Cullen mosolyogva megvizsgált, majd kijelentette, hogy enyhe agy rázkódásom van. A lelkemre kötötte, hogy ne jöjjek pár napig suliba, de ezt mèg ő sem gondolhatta komolyan. Egy fél napot sem bírtam volna ki Emmett nélkül. Hiába próbálkozott, nem mentem bele.
-Ha ennyire ragaszkodsz ahhoz hogy gyere, én nem állok az utadba,de...-ajjaj,ebből már jó nem sül ki.-...nem vehetsz részt a test nevelés órán.
Kizárt dolog. Akkor is el fogok menni. Ez az egyetlen óra, amelyen együtt vagyok Emmettel.-tiltakoztam magamban.
-Majd Emmett fiam rajtad tartja a szemét!-tette még hozzá.
Ha Emmett a fia, akkor nem sok jó sül ki abból, hogy én bemegyek a tiltás ellenére is tesire. De nem érdekelt. Legalább ezt ne vonják meg tőlem- esdekeltem magamban.
-Kérlek, ne kockáztass!-nézett az arcomra lágyan, mikor a tiltakozás fintora kiült az ábrázatomra. Nem reagáltam a mondatára, csak éreztem, hogy nem fogok szót fogadni.
Dr. Cullen még felirt nekem valamit egy kis lapra, majd mielőtt  távozott beszélt valamit Emmett-tel, aki elvigyorodott, majd kiment.
Én is felálltam, és egy gyors köszönés után kisiettem a teremből. Emmett után igyekeztem a spotcsarnok felé. Mikor beléptem volna az ajtón elém ugrott, és elállta az utam.
-Nono...nem mész be.-mondta mély, de kedves hangján. Összeborzongtam a hallatán.
-De...Emmett, vagy hogy hívnak, nekem be kell mennem.-erősködtem.
-Nem, nem muszáj.-állt biztosan az ajtó előtt. Meg sem próbáltam kikerülni. Így tudtam beszélni vele, és nézhettem a tökéletes arcát. Annyira szép volt. Egyszerűen tökéletes. Annyira, de annyira csodálatos volt, hogy a szememet le sem tudtam venni róla. Ez feltűnt neki is, ezért elég furcsán nézett rám. Lehajtottam a fejem, és éreztem, hogy elpirulok. -Most menny és öltözz át, aztán indulj haza. Holnap NE gyere be tesire.-utasított, de a ne szócskát enyhén megnyomta.
Legyőzötten néztem fel ismét az arcába.
-Nem ígérek semmit-motyogtam magamnak, de meghallotta, ezért eléggé felhúzta magát. A szeme elsötétült a dühtől, és morogva odavetette:
-Ha nem teszed azt, amit Carlisle mond, akkor neked lesz bajod.
Elsiettem mellette,de közben erős késztetést éreztem arra, hogy nekimenjek a vállának, de nem tettem meg. Bekullogtam az öltözőbe, és visszavettem a ruhámat. Lesújtva éreztem magam. Megalázott az, akibe az első pillanattól kezdve belehabarodtam. Miket beszélek én?! Nem éreztem semmit...vagy ha éreztem is, sok értelme nem volt. Emmett biztos nem engem fog szeretni. Hiszen láttam, hogy hogy nézett rám. A szemem szúrni kezdett, de nem hagytam, hogy kicsorduljanak az első könnycseppek. Nem sírtam, mert nem volt értelme. Felkaptam a táskám, és kiviharzottam a kis helyiségből. Annyira szerettem volna már otthon lenni, de nem ment. Lassan vánszorogtam hazafelé, mert a felfájás még mindig kinzott. Végig azt éreztem, hogy figyelnek, de nem volt körülöttem senki. Mikor hazaértem, furcsa módon otthon találtam anyát.
-Szia Jade! Hallottam, vagyis...na! Dr. Cullen felhívott, hogy volt egy kis baleseted.-mondta anya.
-Igen, de már jól vagyok.-ültem le az egyik fotelbe.
-Dr. Cullen azt is mondta, hogy nem kéne holnap suliba menned,de te ellenkeztél miatta.-nézett rám szúrósan.
-Igen, mert nem akarok kimaradni.-magyaráztam.
-De...
-Anya, az az egy hét is elég volt. Nem kell több suli mentes nap. -mondtam szinte könyörögve. 
-Jade! Mi az, amit nem mondasz el nekem?-nézett a szemembe.
-Semmit...anyaaa...van egy irtó helyes srác a suliban. Dr. Cullen fogadott fia, mint még másik öt. De az a baj, hogy átnéz rajtam.
-Kicsim! Nem kell elkeseredni. Biztos, hogy lesz majd valami.-próbált megnyugtatni.
De nekem nem volt ehhez kedvem, ezért felmentem tanulni. Megírtam a házimat, tanultam holnapra, hiszen felelnem kell történelemből. Két óra múlva már elvileg mindent tudtam. Sosem voltam nagy ész, ezért örültem, hogy két óra múlva már tudtam mindent. Úgymond a fejembe szállt a tudás. Elégedett voltam az eredménnyel.
Lassan levánszorogtam a lépcsőn, és leültem a konyha asztalhoz. Anya éppen a vacsorát készítette. Mikor kész lett, leültünk enni. Nam ettem sokat, bár a Gyros a kedvenc ételem. De ebben a fejfájós állapotban nem tudtam enni. Mikor legyűrtem a torkomon tíz falatot, felálltam, és visszamentem a szobámba. A kezembe vettem a naplóm, és ismét Emmett-ről ábrándoztam, mint az elmúlt időben mindig. Leírtam, hogy mi történt ma, majd elraktam.
Felálltam, és elmentem letusolni. Mikor végeztem, felvettem egy farmer short-ot, és egy spongya bob-os pólót. Az ágyamba hulla fáradtan estem be. Amint a fejem a párnát érte elaludtam. Nagyon furcsa álmom volt, vagy inkább szép.
"Egyik nap elmentem a suliba, a bejáratnál pedig Alice várt. Mikor odaértem hozzá, megragadta a karom, és behúzott egy üres terembe. Nem tudtam, hogy mit akarhat, de nem ellenkeztem. Pár perc múlva rájöttem. Megjelent Emmezt, akit Edward kíséri be. Remegtem, mint a kocsonya, de nem hátráltam meg. Emmett lassan, kimérten elém sétált, és megállt. "Jade! Szeretlek"-suttogta. "és is" motyogtam, de meghallotta. A következő pillanatban már a karjában voltam, és az ajkaink egyé váltak."
-Jade! Ha menni akarsz suliba, akkor hajrá, mert igy is elaludtunk.-keltett fel anya. Válaszul felültem, és megdörzsöltem a szemem. Mikor anya elhagyta a szobát, felkeltem, és elmentem öltözni. Egy fekete cső nadrágot vettem fel, egy fekete csizmával, és egy fekete vámpíros pólót. A hajamat kifésültem, és kihúztam a szememet. Magamra kaptam egy fekete bőr dzsekit, és lerohantam a lépcsőn.





 Dobtam anyának egy puszit, és kiszáguldottam a házból. A suliig meg sem álltam. Már a parkolóban jártam, mikor megjelent egy élénk piros Porsche, és egy szürke furgon. A furgon platóján Emmett állt. Megállt bennem az ütő, mert mi van, ha leesik. A piros Porsche-ből kiugrott három gyönyörű lány, míg a furgonból két fiú pattant ki, a platóról pedig Emmett ugrott le. Kétség sem fért hozzá, a Cullen család érkezett meg. A manó arcú, ha jól láttam Alice valamit beszélt Bella-val, mire az felém kapta a fejét. Gyorsan nekiálltam tanulmányozni a cipőm orrát, és úgy tettem, mintha  várnék valakit. Csakhogy Bess már régen bent lehetett, mert 7:45  volt. Mást meg nem ismertem.
-Te vagy?-érintette meg a vállamat egy nagyon magas, barna bőrű srác.
-Jade Boston.-emeltem fel a tekintetem az arcára, ügyelve arra, hogy ne szédüljek meg ekkora ember láttán.
-Örvendek! Jacob Black vagyok.- mosolygott majd kezet nyújtott. Elfogadtam a jobbot, és felfedeztem,hogy szokatlanul meleg a bőre.
-Te is ide jársz?-kérdeztem reménykedve.
-Nem. Én a rezervátumba járok. De Bella-ék ide járnak!-vigyorgott.
-Tudom. De ők...olyan maguknak valók!-hervadt le a mosoly az arcomról. Jacob összevonta a szemöldökét, és furcsán pillantott hátra a válla felett. Én kihajoltam oldalra, és érdeklődve figyeltem. A kis szőke, Rosalie vagy ki, alig észrevehetően megrázta a fejét. Nem vettem észre, hogy Jacob beszélne.
-Jade! Mi lenne, ha ma lejönnél a rezervátumba?-fordult ismét felém Jacob.
-Részemről okés. De...
-Tudod mit? Majd megyek éred. Csak add meg a címet.
-Inkább ide gyere a sulihoz, itt leszek.
-Nekem így is jó. De mennem kell. Akkor délután.
Megeresztett egy vigyort, majd elsietett. Megint összenézett Cullen-ékkel. Lassan, magamban vigyorogva indultam el kémiára. A teremben Bess már várt, de nem kérdezett semmit, mert bejött a tanár. Az órát megint végigfirkáltam, majd mikor csengettek elbúcsúztam Bess-től, és elmentem a tesi terem felé. Lassan belopakodtam, majd az öltözőbe érve felvettem a szokások szettet. Alig lettem kész, jött a tanár nő. Beterelt minket a terembe. Leültetett minket, hogy ismertesse a mai anyagot. Unalmasan vakarásztam a már valamennyire lepattogzott köröm lakkomat. Egyszer csak valaki helytelenítően cicegett a hátam mögött. Felé fordítottam a fejem, és Emmett-tel találtam szembe magam. Az arcáról sütött a düh.
-mi van?-kérdeztem tőle.
-Mi lenne? Csak az, hogy itt vagy-vonta fel a szemöldökét. Én csak vállat rántottam, majd visszafordultam.
-A mai napon ismételjük az alapokat. Labda átadások lesznek. Mondom a párokat...Jade és Emmett...
Csak a nevemre figyeltem. Emmett és én? Ez az! Látszólag a partneremnek nem tetszett annyira.
-Tanár nő, nem lehetne, hogy valaki mást kapjak?-tette szóvá a dolgot.
-Sajnálom Mr.Cullen, de nem rakom át.-hangzott a felelet. Emmett csak vállat vont, és közelebb húzódott, mire a szívem vad robajlásba kezdett.
-Csak hogy tisztázzuk! Nem azért vagyok veled, mert annyira akarom, sőt! Hanem azért, mert Carlisle megkért. Világos?-sziszegte. Aprót bólintottam, mire helyeslően hümmögött. Ez az óra sikeres volt. Nem lett semmi bajom. Aztán jött a töri. Feleltem. Megkaptam az ötöst. Aztán mentem enni. Bess-nel valami dolga akadt, ezért egyedül mentem. Ismét egy szendvicset raktam a tálcámra, és leültem a tegnapi asztalhoz. Lassan enni kezdtem. Hamarosan megérkeztek Emmették is. Leültek az asztalukhoz, és halk csevejbe kezdtek. Remek! Próbáltam nem felnézni, de mikor Alice átült hozzám muszály volt.
-Mióta ismered Jacob-ot?-kérdezte.
-Ma óta-adtam meg a választ.
-Remélem, hogy majd jóban  leszünk...Jade!-mosolyodott el. Felállt, és visszasétált. Én csak tátott szájjal figyeltem. Alice, a suli legszebb lánya, Bella-val, és Rosalie-vel együtt persze, odasétált hozzám, és érdeklődött. Annyira, de annyira boldog voltam belül. A lelkem most volt a legboldogabb. Vagyis nem. Mikor Emmett-tel voltam párban tesin, és mikor beszélt velem. A hangja hallatán szárnyra keltek a gyomromban lakó, eddig alvó pillangók. Mindig, mikor a körzelemben volt, felriadtak, és eszeveszett csapkodásba kezdtek. Biztos, hogy beleestem Emmett-be, és ezt már le se tagadhattam. Felé pillantottam, és láttam, hogy pont engem néz. A tekintetem összeakadt az övével, és csak Bess vidám hangja tudott kizökkenteni. Csevegni kezdtünk, bár nem tudtam, hogy mi a téma.
A többi óra gyorsan elment. Hazasiettem, ledobtam a táskámat, és ledobtam magam anya mellé. Vidáman néztem, a még mindig lepattogzott körömlakkom.
-Mi volt ma a suliban Jade?-kérdezte kedvesen anya.
-Semmiii...Anya?
-Igen kicsim?
-Ma lemehetek Jacob-bal a rezervátumba?
-Persze. Menj csak. Örülök,hogy barátkozol.-tette a kezét a vállamra.
-Rendben.-vigyorogtam még szélesebben. Olyan lehettem, mint egy Full Idiot.
-És mi van Dr. Cullen fiával?-kérdezte csintalan csillogással a szemében.
-Ma együtt voltunk tesin. Mármint egy párba.
-Kicsim! Dr. Cullen szimpatikus számomra, de a fiát szeretnèm megismerni!-váltott szigorú hangnembe.
-Rendben. Ma Alice, a tesója odajött azzal a szöveggel, hogy reméli azt, hogy jóban leszünk.
-Akkor Alice nagyon rendes lány.-mosolygott anya-De te mikor is mész el?
-Most!-pillantottam az órámra, és ijedten felugrottam. -De nem vinnél el? 5percem van ott lenni!
-Dehogynem!-állt fel anya is-úgyis szeretném megismerni azt, akivel leszel.-tette még hozzá. Megforgattam a szemeim, és kitereltem anyát a kocsihoz. Az út némán telt. Mikor megérkeztünk, Jacob már várt. Fekete BMW-jének támaszkodva leste, mikor futok be. Anya a jármű láttán félrenyelt, és ha nem vágom hátba, akkor ma már nincs köztünk. Kiszálltam, de anya is követett. Váltott pár szót Jacob-bal, majd haza ment.
-Szia Jade!- eresztett meg felém Jacob egy 100wattos mosolyt.
-Szia!-köszöntem vissza. Besegített az autóba, nem mintha nem tudtam volna beszállni, majd elhajtott. A városból kiérve rátaposott a gázra, és sarat fröcskölve száguldottunk le, LaPush partjaira. Csodálatos egy hely volt. Hirtelen megálltunk egy vörös épületecske előtt. Jacob kipattant, és ajtót nyitott nekem is. Kiszálltam, és tátott szájjal néztem körbe.
-Hát, itt laknék én-mutatott az előttünk lévő házacskára. -Nem a legnagyobb, de mióta Billy meghalt, nekem elegendő.-próbálta kimagyarázni magát, majd lehajtott fejjel hozzátette- ha ezért nem akarsz barátkozni velem, én megértelek.
-Hát te hülye vagy!-kiáltottam fel.-Én erről álmodozom! Mindig is egy ilyen házra vágytam.
-Hát, akkor biztos tetszeni fog itt.
-Tetszeni? Már most imádom.
A nap folyamán Jacob-bal elég jóban lettünk. Bemutatott pár haverjának, akik elég szórakoztatóak voltak. Nevettem is elég sokat.
Olyan 10 óra körül indultunk csak vissza. Most már egyenesen hozzánk vitt, mert nem akarta, hogy egyedül bóklásszak a sötét utcákon. Mikor megérkeztünk, elkérte a számom, és megadta az övét, hogy majd meg tudjuk beszélni a következő ilyen estét. A házba belépve anya várt. Mindent elmeséltem neki, majd felmentem, és letusoltam.
Az esti teendőim után álomra hajtottam a fejem...