3. rész Majdnem lebukás

És igen. Egy újabb iskola napra ébredtem. Most csodák csodájára nem anya keltett. A szemem magamtól pattant ki. Lassan kimásztam az ágyból, és megcéloztam a szekrényt. Kutakodtam egy darabig, majd előkaptam egy fekete csőnacit, egy Yeah feliratú pulcsit, egy pár fehér Vans csukát,  és szines karkötőket.

Gyorsan felvettem őket, és levágtattam. Anya épp végzett a rántottával. Leültem, és gyorsan magamba lapátoltam az egészet. Anya döbbenten nézett rám, mire csak legyintettem. Mikor végeztem, felkaptam a táskám, és már mentem is az iskolába. Az eső nem esett, de szokás szerint felhők takarták el az éltető napot. Nem nagyon foglalkoztam vele, mert már kezdtem megszokni. Folyamatosan azon kattogott az agyam, hogy Emmett ott van-e már. 10 perc múlva megérkeztem a suliba. A parkolóban megálltam, és reméltem, hogy most is olyan nagy bevonulást rendeznek, mint tegnap. De nem lett szerencsém. Most egy ezüst Volvo-val érkeztek, és egyszerűen bementek. Emmett kicsit megnézett, ami melegséggel töltött el. Nem élvezhettem sokáig, mert felbukkat Bess.

-Hol voltál tegnap? Kerestelek, de nem vetted fel. Azt hittem, hogy barátnők vagyunk.-esett nekem.

-Bocsi, csak nem voltam otthon...

-Akkor hol voltál? Mikor rólam van szó, sosem érsz rá.-görbült lefele az ajka.

-Bess. LaPush-ban voltam. És nem hivtalak vissza, mert késő volt.-magyaráztam, de közben a tekintetemmel Emmett-tet kerestem. Bess észre vette, hogy nem 100%-osan figyelek rá, és elment.

Én csak bámultam utána. Nem zavart nagyon a dolog, mert ismét megjelent a Cullen család.

Lassan, ám kecsesen visszavonultak a járgányukhoz, és kikaptak belőle egy-egy termoszt.

Lassan, de most tényleg lassan elindultak befele. Én annyira bámultam őket, hogy észrevették, és egyszerre villant felém a tekintetünk. Gyorsan lesütöttem a szemem, de ezt a helyzetet már nem lehetett menteni. Alice és Bella megindultak felém. Én el akartam iszkolni, mint az egér, de nem volt elég időm, mivel gyorsitottak.
-Jade! Miért bámulsz minket?-szegezte nekem a kérdést Bella.
-Hát...csak...izé-hebegtem össze vissza.
-Tudjuk, hogy Emmett miatt nézel minket. Anyukád felhivta Carlisle-t.
-Mi van???-szökött fel a hangom pár oktávval magasabbra.
-Felhivta, mert elmondta neki, hogy mégis mentél tesire.-fejezte be Alice.
Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. Valahogy azt hittem, hogy elmondta, hogy többet érzek a fia után, mint kéne. Edward, vagy ki felkuncogott, mire értetlenül néztem rá. Volt köztünk vagy 10 méter. Nem hallhatta mit mondtam. Az fizikai képtelenség lett volna.
-Jade! Ma nem mész be...
-De! Alice képzeld bemegyek! Se te, se Dr. Cullen, se Bella, se Emmett nem szabjátok meg!-kiabáltam rá. Nem látszott rajta, hogy nagyon meghatotta volna a dolog.
-Nekem8. De neked lesz bajod.-vonta meg a vállát, és elhúzta a csikot.
A párbeszédünk közben becsengettek, igy mennem kellet földrajzra, aztán matekra, kémiára, majd enni. Megint a szokásos asztalhoz ültem. Bess egyedül kuporgott a sarokban, de Emmett megint lekötött. Nem evett, csak ivott. Nem tudom mit, de látszólag nagyon izlett neki. Megigézve bámultam rá, egészen addig, mig a nyakamba nem repült valami. Ilyedten ugrottam fel. A hátamon végigfolyt valami forró. Megfordultam, és dühösen meredtem egy barna szempárba....